Most, hogy véget értek az ünnepek és új évszámot írunk, úgy gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy hálát adjunk azokért a jó dolgokért, amik az előző évben történtek velünk.

Sajnos túl sokszor felejtjük el azt, hogy milyen szerencsések vagyunk és mennyi jó történik velünk, és hajlamosak vagyunk a negatívumokra emlékezni inkább. Ez azt eredményezi, ami velem is történt nagyjából egy hete, hogy magamba fordultam és szidtam magamat, az életet, a körülményeimet, a világot...mert azt éreztem, hogy ez az év is csak eltelt céltalan és semmivel sem vagyok előrébb, mint egy évvel ezelőtt.

Szerencsére ilyenkor mindig segítségemre siet néhány jóbarát, hogy lelket öntsön belém! Ez most is így volt. Furcsa, hogy épp attól kaptam a legnagyobb lecseszést a negatív gondolataim miatt, aki éppen ugyanakkor, nagyon hasonló cipőben érezte magát! Mégis ő volt az egyik, aki megvígasztalt és rávilágított arra, hogy nem a megfelelő szemszögből vizsgálom a dolgokat.

És hogy mi jó történt velem 2010-ben?

Az egyik éppen az, hogy ezt a bizonyos illetőt megismertem végre szemtől szemben is! Már nagyon vártam, hogy végre találkozzak vele, kilépjünk a virtuális díszletek mögül és kiderüljön, hogy szemtől-szemben szimpatikusak vagyunk-e egymásnak! Részemről állíthatom, hogy nagyon kellemes volt az első benyomás! Én éppen ilyennek képzeltem el őt! Viccesnek, vidámnak, jó társaságnak, lelkesnek, és kedvesnek. Ha minden igaz, akkor holnap ismét találkozunk és ez némiképp bíztató számomra. Ez azt jelenti, hogy valamilyen szinten én is érdeklem őt.

Visszafele haladva az időben, egy másik esemény amit kiemelnék, hogy ismét nekivágtam Írországnak! Már maga a tény, hogy ebbe bele mertem vágni és az, hogy erre volt is lehetőségem, már ez önmagában jó dolog! Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és haza kellett jönnöm 10 hét után, de ez is egy tapasztalat volt.

Még korábban történt (év közepe felé), hogy sikerült megvásárolnom egy ionizált, lúgos vizet előállító gépet és megtanultam saját készítésű tönkölybúza kenyeret sütni. Mindkettő azért fontos, mert ezek nagyon nagyban hozzájárultak makacs izületi gyulladásom kezeléséhez!

2010 első felében az történt, hogy külön váltak útjaink Mariettával, és ezzel egy nagy szerelem ért véget. Számomra az volt. És hogy mi ebben a jó? Az, hogy a mai napig nagyon jó viszonyt ápolok vele és ez nagyon fontos mindkettőnknek. Nem váltunk el haraggal és azóta is érdeklődünk egymás dolgai iránt. Ő egy nagyon jó ember, akinek hatalmas szíve van és akinek én csak köszönhetek!

Bízom benne, hogy mások is hasonlóan jó dolgokat találnak az előző esztendőben, ha jobban megvizsgálják az eseményeket! De ami még ennél is fontosabb: Legyen olyan a 2011-es év, amilyennek szeretnénk!

Boldog Újévet utólag is!