A mai nap a számvetésé.
Igazából itt szinte minden nap részben erről szól, de most írok is róla pár sort.
Az hogy időnként hátranézünk és megálapítjuk, hogy mit csináltunk jól vagy éppenséggel rosszul, az nem jelenti azt, hogy a múltban élünk. Továbbra is a jelenben kell élnünk és a jövőt kell terveznünk! Ezt vallom én.
Sajnos szörnyen alakulnak itt a dolgaim és hamarosan fájdalmas döntés előtt fogok állni, mert elfogy a pénzem. Nem rám vall, hogy feladjam, de sajnos könnyen lehet hogy ez lesz a vége a történetnek. Iszonyatosan nehéz most boldogulni itt és úgy néz ki, hogy el kell ismernem: hibás döntés volt most nekivágni Írországnak. Ez nagyban meglassítja a terveim valóra váltását, ez egészen biztos.
19 éves koromban írtam egy verset ami a számvetésről szól. Értékeltem az addig életemet. Már akkor türelmetlenül vártam, hogy elkezdjem megélni az áhított sikereket és embertársaim javára legyek. Ehhez épest most, 27 évesen sem érzem azt, hogy előrébb lennék! Még mindig nem látom megtérülni azt a sok-sok befektetett energiát és pénzt, amit számtalan tanfolyamra és szemináriumra költöttem. Ennek ellenére tudom, hogy jó úton haladok csak sokkal de sokkal nehezebb lesz végigjárni mint azt kamaszként elképzeltem!
Bizonyára eljön az a nap, amikor úgy dőlök majd hátra a karosszékemben egy ehhez hasonló számvetés után, hogy mosolygok majd a következő versemen:
