Mert az élet igenis szép!

Fokhagyma esszencia – kúra

dr. Hermann István elmesélte, hogy édesapja tüdejét néhány éve azért nem merték megoperálni, mert az ultrahang- és a röntgenvizsgálat tanúsága szerint olyan mértékű érelmeszesedése volt, hogy az aortája gyakorlatilag törékeny "porceláncsővé" vált. A sebészek attól féltek, hogy a főverőér érintésekor az menthetetlenül sérül, és a beteg elvérzik. István hallott egy ősi receptről, amit egy Unesco-expedíció talált néhány éve Kínában. Kipróbálta, és édesapja aortája - orvosa ugyancsak nagy meglepetésére - teljesen mészmentessé vált, amint azt az ultrahangvizsgálat egyértelműen jelezte! Orvosi szempontból ez egyszerűen döbbenetes!

Mivel manapság a legtöbb halálesetet és számtalan, súlyos tünettel járó betegséget végső soron az érelmeszesedés okoz, ezért örömmel adom közre az egyszerű receptet. (Én is rögtön készítettem egy-egy adagot a szüleimnek és magamnak.)

33 dkg megtisztított fokhagymát fokhagymaprésben szétnyomunk, majd 10 napig áztatjuk 3 dl, 96%-os, gyógyszertárban kapható alkoholban, lezárt üvegben. Közben naponta egyszer fellötyköljük, hogy a fokhagyma hatóanyagainak kioldódását ezzel is serkentsük. Ezt követően a pépet tiszta ruhán átszűrjük üvegbe. A nyert folyadék tömény, ragacsos fokhagymakivonat.

Adagolása: mindig evés előtt kell meginni, kevés tejben, gyümölcslében vagy vízben elkeverve:

Reggel - Délben - Este
1. nap: 1 csepp 2 csepp 3 csepp
2. nap: 4 csepp 5 csepp 6 csepp
3. nap: 7 csepp 8 csepp 9 csepp
4. nap: 10 csepp 11 csepp 12 csepp
5. nap: 13 csepp 14 csepp 15 csepp
6. nap: 15 csepp 14 csepp 13 csepp
7. nap: 12 csepp 11 csepp 10 csepp
8. nap: 9 csepp 8 csepp 7 csepp
9. nap: 6 csepp 5 csepp 4 csepp
10. nap: 3 csepp 2 csepp 1 csepp
11. naptól: napi 3 x 25 csepp, amíg a folyadék el nem fogy.

A kúra idején érdemes a szokásosnál több folyadékot fogyasztani. Állítólag 7 évig nem kell megismételni a kúrát. Ha valaki kedvet érez hozzá, javaslom, próbálja ki, hiszen veszélytelen, és viszonylag olcsó szerről van szó.

A fent idézett kúra eredeti lelőhelye: http://agykontroll.hu/beteg-vagyok-gyogyulni-akarok

A barátok mindig is nagyon fontosak voltak számomra!

Nélkülük minden sokkal nehezebb lenne és talán már nagyon mély depresszióban élnék ma, ha ők nem lennének nekem! Tegnap valahogy összejöttek a dolgok és eléggé lehangolt állapotba kerültem. Átgondoltam, hogy mi minden történik mostanság körülöttem és csupa rossz dolgot találtam. A problémák amik körülvesznek, valósak és nagyok, de ez nem azt jelenti, hogy el kell hogy lepjenek! A barátok sokszor rángattak már ki hasonló érzelmi hullámvölgyből és ezért én hálás is vagyok nekik!!! Ez történt tegnap is. Nagyon magam alatt voltam, és ilyenkor nem vagyok épp a legjobb társaság, de ez valahogy őket nem csak hogy nem érdekli, de még ösztönzi is a segítségre! Nagyszerű emberek ők!!!

Általában az élet napos oldalát látom a nehézségek ellenére is, de amikor ez nem így van, mindig jönnek ők és verbálisan seggbe rúgnak, hogy kizökkentsenek ebből az állapotból és meglássam, hogy "Az élet igenis szép!" :)

Köszönöm, hogy vagytok!

Most, hogy véget értek az ünnepek és új évszámot írunk, úgy gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy hálát adjunk azokért a jó dolgokért, amik az előző évben történtek velünk.

Sajnos túl sokszor felejtjük el azt, hogy milyen szerencsések vagyunk és mennyi jó történik velünk, és hajlamosak vagyunk a negatívumokra emlékezni inkább. Ez azt eredményezi, ami velem is történt nagyjából egy hete, hogy magamba fordultam és szidtam magamat, az életet, a körülményeimet, a világot...mert azt éreztem, hogy ez az év is csak eltelt céltalan és semmivel sem vagyok előrébb, mint egy évvel ezelőtt.

Szerencsére ilyenkor mindig segítségemre siet néhány jóbarát, hogy lelket öntsön belém! Ez most is így volt. Furcsa, hogy épp attól kaptam a legnagyobb lecseszést a negatív gondolataim miatt, aki éppen ugyanakkor, nagyon hasonló cipőben érezte magát! Mégis ő volt az egyik, aki megvígasztalt és rávilágított arra, hogy nem a megfelelő szemszögből vizsgálom a dolgokat.

És hogy mi jó történt velem 2010-ben?

Az egyik éppen az, hogy ezt a bizonyos illetőt megismertem végre szemtől szemben is! Már nagyon vártam, hogy végre találkozzak vele, kilépjünk a virtuális díszletek mögül és kiderüljön, hogy szemtől-szemben szimpatikusak vagyunk-e egymásnak! Részemről állíthatom, hogy nagyon kellemes volt az első benyomás! Én éppen ilyennek képzeltem el őt! Viccesnek, vidámnak, jó társaságnak, lelkesnek, és kedvesnek. Ha minden igaz, akkor holnap ismét találkozunk és ez némiképp bíztató számomra. Ez azt jelenti, hogy valamilyen szinten én is érdeklem őt.

Visszafele haladva az időben, egy másik esemény amit kiemelnék, hogy ismét nekivágtam Írországnak! Már maga a tény, hogy ebbe bele mertem vágni és az, hogy erre volt is lehetőségem, már ez önmagában jó dolog! Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és haza kellett jönnöm 10 hét után, de ez is egy tapasztalat volt.

Még korábban történt (év közepe felé), hogy sikerült megvásárolnom egy ionizált, lúgos vizet előállító gépet és megtanultam saját készítésű tönkölybúza kenyeret sütni. Mindkettő azért fontos, mert ezek nagyon nagyban hozzájárultak makacs izületi gyulladásom kezeléséhez!

2010 első felében az történt, hogy külön váltak útjaink Mariettával, és ezzel egy nagy szerelem ért véget. Számomra az volt. És hogy mi ebben a jó? Az, hogy a mai napig nagyon jó viszonyt ápolok vele és ez nagyon fontos mindkettőnknek. Nem váltunk el haraggal és azóta is érdeklődünk egymás dolgai iránt. Ő egy nagyon jó ember, akinek hatalmas szíve van és akinek én csak köszönhetek!

Bízom benne, hogy mások is hasonlóan jó dolgokat találnak az előző esztendőben, ha jobban megvizsgálják az eseményeket! De ami még ennél is fontosabb: Legyen olyan a 2011-es év, amilyennek szeretnénk!

Boldog Újévet utólag is!

Ma este egy kedves ismerősömmel beszélgettem és többek közt az is szóba jött, hogy nagyon el tudnám képzelni, hogy magánóvodát üzemeltetek.

Egyrészt a kereslet is rendkívül nagy az óvodai elhelyezésre (bölcsődeire is), másrészt maga a munka is nagyon tetszene, ami egy ilyen intézmény működtetőjeként rám hárulna.

Úgy gondolom, hogy nagy felelősség ennek a generációnak a nevelése és ezzel a szülők segítése. A szépsége a dolognak az, hogy rengeteg kreativitást lehet belevinni! Ha tiszta szívvel csinálja az ember, akkor azt hiszem nagy dolgokat lehet véghez vinni területi szinten.

Azért a mai bejegyzés, hogy ne felejtődjön el ez az álom.

A következő ismertető jegyei lennének az intézménynek:

- a gyerekeket megtanítanánk a természet védelmére és annak szépségeire (kirándulások, madárbarát-óvoda program, tanya-látogatások, beszélgetések, kutatások segítségével)

- az élőzene és ének hangsúlyos szerepet kapna az oviban

- helybéli asszonyok főznék a változatos házi kosztot

- vendégszereplőket hívnánk meg, akik színesítenék az ovisok hétköznapjait

- a legjobb logikai fejlesztő játékokat szereznénk be a kicsiknek

- közösen hoznánk létre "alkotásokat" a gyerekek ötletei alapján, amiket ki is állítanánk

- kirándulásokra vinnénk a gyerkőcöket, hogy jobban megismerjék a közeli erdőket, parkokat, nevezetességeket

- madárbarát-óvodát hoznánk létre, amit így képzelek el: odúkat készítenénk, amiket a gyerekek festenének ki, közösen tartanánk megfigyeléseket pl. a költési időszakban, rendszeresen feltöltenénk az etetőket, itatókat, rajzokat készítenénk a madarakról...

- tanyákat látogatnánk, ahol állatokról tanulnánk

- diafilmes vetítések lennének TV helyett

- többféle megújuló-energiaforrást használnánk

- csak értelmes játékok kerülnének a gyerekek kezei közé, amik ügyességet, kreativitást, és egyéb képességeket fejlesztenének

- ápolnánk a kapcsolatokat más óvodákkal, hogy tanuljunk egymástól és mind jobbak legyünk

Az a szomorú, hogy egyre kevésbé figyelnek oda a fent említett dolgokra, hiszen már a legtöbb esetben csak üzletről szól az egész! A szülő úgyis beadja a gyermekét az óvodába, mert nem teheti meg, hogy ne hajtsa a pénzt. Válogatni sem nagyon tud az intézmények között, mert örül ha kap helyet valamelyikben. Sok óvodát látogatnék meg személyesen, hogy adoptáljam a jó dolgokat mindenhonnan.

Tegnap nem bírtam ki, és írtam egy verset a Karácsonyról. Régóta akartam már, de csak most jött ihlet az íráshoz.

Sajnos évről-évre azt tapasztalom, amit bizonyára sokunk, hogy a Karácsony már nem szól másról, csak a hatalmas üzletről. Nehéz beismerni, de legtöbbünk ilyenkor igyekszik megvásárolni az elmulasztott találkozókat, amik a rohanó életmódunknak köszönhetően egyre sűrűbben és rendszeresebben fordulnak elő. Sok barátság megsínyli a pénz utáni hajszát és természetesen nem csak a barátságok, hanem a családon belüli kapcsolatok hangsúlyosan. Egyszerűen nincs időnk egymásra, és ez szerintem szörnyű!!!

Részben erről szól a versem, részben pedig a szeretetről, békeségről, pontosabban ezek hiányáról.

A mai napon kirándultam egy nagyot.

A Cork-hoz közeli Blarney már a kiérkezésem előtt olyan hely volt, amiről tudtam, hogy mindenképpen meg fogom látogatni, ugyanis itt van egy híres kastély és hozzá hatalmas kertek. Most jött el az idő, hogy valóban el is mentem erre a helyre, ami minden várakozásomat felül múlta! Ekkora élményben régen volt már részem!

Láttam már jópár képet magáról a Blarney Castle-ről, így tudtam, hogy szép lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy egész végig kapkodni fogom a fejem, hogy nehogy valami elkerülje a figyelmemet! Folyamatosan izgalomban tartott...olyan volt mint az első szerelem! :D Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy nem hiszem el, hogy én itt vagyok és hogy ilyen helyek vannak. Nagyjából 3 órát töltöttem a kastély és környékének bejárásával, de legközelebb rááldozok egy fél napot, mert még pár dolgot nem is láttam! Úgy gondolom, hogy lesz még legközelebb, mert muszály lennie! Erre a helyre vissza kell jönni még! Persze akkor már nem egyedül szeretnék, de talán ez is megoldódik majd.

A kastély önmagában megér annyit, hogy ellátogasson oda az ember, de a kertek még ennél is nagyobb hatással voltak rám! Hatalmas fa matuzsálemek, érdekes (mészkő) szikla formációk, páfrány kert, mérgező növények kertje, boszorkány konyhája, kívánságok lépcsője és még sok egyéb látnivaló. El tudom képzelni családi programként akár egy piknikkel társítva.

Magáról a Blarney Castle-ről azt illik tudni, hogy 1446-ban építteték a ma is álló változatát, melynek tetején található a híres Blarney Stone. A legenda szerint aki megcsókolja a követ, az ékesszólásra tesz szert! Naná, hogy megcsókoltam! :D

Iszonyatosan elfáradtam, de az élmény amivel gazdagodtam, az örökre megmarad!

Csak ajánlani tudom mindenkinek!!!

Az utóbbi időkben egyre inkább érdeklődöm az Agykontroll technikák iránt és elkezdtem tanulmányozni ezt a témakört. Lenyűgözőnek találom, hogy mennyire szerteágazóak, valójában végtelenek a lehetőségei az Agykontroll alkalmazásának.

Az már korábban egyértelművé vált számomra, hogy elménk erejét még csak most kezdjük el megtapasztalni és határait el sem tudjuk képzelni! Én, aki hiszek a pozitív gondolatok erejében és abban, hogy mindent képesek vagyunk véghezinni, amit elménk látni képes, nem csoda hogy elkezdtem érdeklődni az Agykontroll iránt.

Mint mindenről ami előrébb viszi a világot és jobbá teheti életünket, így az Agykontrollról is fogok írni időről-időre. Mivel még csak ismerkedem a témával, saját tapasztalatokat egyelőre nem tuok közreadni, viszont vannak érdekes esetek és érdekes gyakorlatok, amiket időnként bemásolok (a forrást megjelölve) ide.

Ma egy rövidke, de szerintem annál értékesebb "gyakorlatot" idézek:

"...A szokások azonban megváltoztathatóak! Ehhez a következőt javaslom: először is írjuk össze, hogy milyen örömteli dolgok értek minket eddig az életben! Minél hosszabb a lista, annál jobb. Utána pedig 30 napon keresztül minden reggel és minden este, félálomban, idézzük fel gondolatban ezeket az örömteli emlékeket! A tudatalattiban mélyreható változást idéz elő. S ha azt akarjuk, hogy a családtagjaink is optimistábbá -s így hosszú távon egészségesebbé váljanak, érdemes gyakran játszani velük a "Mondj egy jó hírt!" játékot. (Ez Peter Kline Zseninek születtünk! című könyvéből származik.) Például vacsora közben mondd egy családtagodnak: "Mondj egy jó hírt!" A megszólítottnak ekkor az a feladata, hogy a pillanatnyi valóság egy pozitív elemét nevezze meg. Pl. "Finom ez a paradicsom", majd megszólít egy másik családtagot: "Mondj egy jó hírt!" Azért remek ez a játék, mert rászoktat arra, hogy a minket körülvevő ezernyi tényező közül a pozitívokra irányítsuk figyelmünket, s így kialakítsuk az immár bizonyítottan egészségesebb, optimista világlátást. Ugyanis rajtunk múlik, hogy valóságunkból mit látunk meg. Szebben fogalmazza meg ezt az igazságot a rövid vers:

Ketten ültek a cellában,
s bámulták az ablakot.
Az egyik vasrácsot látott,
a másik fénylő csillagot"

Innen idéztem ezt a kis írást:

http://www.esettanulmanyok.hu/?page=alfajarok&lap=201008

Úgy gondolom, hogy ez egy értékes és nagyon egyszerű játék, amit jó ha beépítünk a mindennapjainkba!!! Sok sikert hozá!

Épp az előbb hallgattam egy régi zenét, amit nagyon szeretek és ami most rávilágított arra, hogy mi fogott meg annyira abban a lányban, aki mostanában kitölti a gondolataimat.

Demjén, Varga, Charlie - Kis szívét osztja szét

Erről a zenéről beszélek.

Ez a bizonyos lány tudva-tudattalan folyton azon munkálkodik, hogy minél több jót adjon magából az embertársainak. Mindig van egy kedves gondolata ami feltölti energiával az erre fogékony társait. Sosem rest adni és ezért cserébe csupán egy mosolyt vár. Talán még azt sem. Sokan tanulhatnánk tőle!

Sokszor érzi azt, hogy túl sokat mutat meg magából és ezzel sebezhetővé válik, ami igaz is, de ebben épp ez az írigylésre méltó, hogy ennek ellenére vállalja magát minden hibájával együtt. Nekem ez nagyon tetszik benne. Ugyan én is mindig azon voltam és vagyok, hogy ha lehet egy picivel szebbé tegyem az emberek napjait, ha csak egy percre is, de én azt hiszem hogy van még mit tanulnom tőle! Nem tudom, hogy lesz-e nekünk valaha közös jövőnk, de ha igen, akkor biztos vagyok benne, hogy egymást erősítve remek páros leszünk!

Én mindenkit arra bíztatok, ossza szét a szívét annyi emberrel amennyivel csak lehetséges és meglátja, hogy ettől ő csak erősebbé és még jobbá válik. Ha olykor valaki vissza is él a nyíltságával, azt kárpótolni fogja az a nagyon sok pozitív tapasztalat ami ennek az önzetlenségnek a hozadéka.

Az Erőleves a léleknek c. sorozat egyik kötetében éppen erről van szó! Minden nap tegyünk valami jót (napi jó cselekedet) valakiért. Valakiért, aki nem is számít rá, esetleg akit nem is ismerünk! Például a "Függő kávé" egy jó példa erre! Ez röviden arról szól, hogy kifizetünk a saját kávénkon felül még egy kávét a pincérnek és megkérjük, hogy a következő vendégnek ingyen adja a kávéját, ha azt rendel. Sok esetben aki ilyen ingyen kávét kap az tovább viszi ezt a dolgot és kifizet egy kávét a következő vendégnek hogy ne álljon le a folyamat. Ettől függő a függő kávé! Kis dolog, de valakinek az egész napját feldobhatja!

A történet végén mintegy tanulságként hangzik el a következő mondat:

"Tégy jót úton-útfélen, a szép az mindig szép!"

A mai nap a számvetésé.

Igazából itt szinte minden nap részben erről szól, de most írok is róla pár sort.

Az hogy időnként hátranézünk és megálapítjuk, hogy mit csináltunk jól vagy éppenséggel rosszul, az nem jelenti azt, hogy a múltban élünk. Továbbra is a jelenben kell élnünk és a jövőt kell terveznünk! Ezt vallom én.

Sajnos szörnyen alakulnak itt a dolgaim és hamarosan fájdalmas döntés előtt fogok állni, mert elfogy a pénzem. Nem rám vall, hogy feladjam, de sajnos könnyen lehet hogy ez lesz a vége a történetnek. Iszonyatosan nehéz most boldogulni itt és úgy néz ki, hogy el kell ismernem: hibás döntés volt most nekivágni Írországnak. Ez nagyban meglassítja a terveim valóra váltását, ez egészen biztos.

19 éves koromban írtam egy verset ami a számvetésről szól. Értékeltem az addig életemet. Már akkor türelmetlenül vártam, hogy elkezdjem megélni az áhított sikereket és embertársaim javára legyek. Ehhez épest most, 27 évesen sem érzem azt, hogy előrébb lennék! Még mindig nem látom megtérülni azt a sok-sok befektetett energiát és pénzt, amit számtalan tanfolyamra és szemináriumra költöttem. Ennek ellenére tudom, hogy jó úton haladok csak sokkal de sokkal nehezebb lesz végigjárni mint azt kamaszként elképzeltem!

Bizonyára eljön az a nap, amikor úgy dőlök majd hátra a karosszékemben egy ehhez hasonló számvetés után, hogy mosolygok majd a következő versemen: